„Egy 1596-ban egy nyári napon, az Avon parti Stratfordban egy fiatal lány fekszik lázasan az ágyában. Ikertestvére, Hamnet mindenhol keresi a segítséget. Miért nincs otthon senki? Édesanyjuk, Ágnes, több mint egy mérföldnyire van a kertben, ahol gyógynövényeket termeszt. Édesapjuk Londonban dolgozik. Egyik szülő sem sejti, hogy az egyik gyermekük nem éli túl a hetet ”. Ezek Maggie O’Farrell ír írónő történelmi regényének kezdő sorai.
A 2020-ban írt Hamnet elnyerte a Női Szépirodalmi Díjat, és a Waterstones Könyvház pedig az Év Könyvének választotta. A regény Shakespeare egyetlen, pestisben meghalt fiának rövid életére összpontosít.
Az inews szerint Maggie úgy véli, hogy írói képességeit erősen befolyásolta gyermekkori halálközeli élménye: nyolcéves korában majdnem agyvelőgyulladásban halt meg. A kórházban fekve egyszer csak azt hallotta, hogy az orvosok a közelgő haláláról beszélnek, de biztos volt benne, hogy egy másik lányról van szó. Aztán azt hitte, hogy „megbolondult”, amikor rájött, hogy ő volt a beszélgetés tárgya.
„Mindig is úgy éreztem, hogy az életem egyfajta ajándék, hogy részben kölcsönkapott időből élek, vagy talán be is csaptam az univerzumot oly módon, hogy a lehető legnagyobb és legjobb életet élhessem” – mondta az író.
A halálközeli élmények gyakran egyfajta fázisállapotok (ebben a kontextusban a kifejezés alatt, tudatos álmokat és testen kívüli tapasztalatokat értünk), melyek rendszerint fordulópontot jelentenek az emberek életében. Sokan azok közül, akik csodával határos módon felébredtek kómás vagy klinikai haláluk után, azt állítják, hogy ezután egész életükre egy gyökeresen új utat választottak.
Maggie megerősíti: „Bárkit megérint a halandóság, az szerintem megváltoztatja az egyént. A szakadék széléről, mindig más emberként térsz vissza”.
A Hamnet című regény az Amazonon érhető el.
