A disszociatív állapotokat (többszörös személyiség – lelki zavar) általában a valóságtól való elszakadás érzésének vagy testen kívüli élménynek nevezik. Leggyakrabban ezekről a megváltozott tudatállapotokról olyan emberek számolnak be, akik narkolepsziában (alvászavar) vagy epilepsziában szenvednek.
Egy teljesen egészséges ember disszociációt vagy testen kívüli élményt tapasztalhat Tudatos álmokban vagy érzéstelenítők hatása alatt is. Ennek a jelenségnek a neurológiai alapja azonban továbbra is rejtély a tudósok előtt.
2020 szeptemberében a Nature tudományos folyóirat közzétette Sam Vesuna és Isaac V. Kauvar kutatók cikkét a Stanfordi Egyetem Biomérnöki Tanszékéről, amely először tudományosan azonosítja a disszociatív állapotok mögött álló agyi ritmust.
Egy laboratóriumi kísérlet során a tudósok számos, disszociációt okozó drogot injektáltak egerekbe. Ezekre a drogokra reagálva megnövekedett idegi aktivitást regisztráltak az agy egy meghatározott területén. A disszociáció jelei az állatokon is megmutatkoztak – nem futottak a fenyegetések elől, és nem próbáltak elmenekülni, amikor a farkánál fogva vették fel azokat, jelezve ezzel, hogy nincsenek tisztában testükkel vagy a környező körülményekkel.
A tudósok hasonló eredményt tudtak megerősíteni egy epilepsziában szenvedő betegnél. A beültetett elektródák segítségével hasonló gyakoriságú aktivitást találtak a hátsó mediális kéregben. A résztvevő ugyanolyan jeleket tapasztalt, mint amikor epilepsziás roham előtti disszociatív állapotban volt.
A kérdéses agyterületről ismert, hogy fontos a kognitív funkciók sokasága szempontjából, beleértve az epizodikus memóriát és a tájékozódást is. Bár túl korai ebből a kezdeti kísérletből végleges következtetéseket levonni, ennek a kutatási iránynak messzemenő következményei lehetnek a neurobiológiára és a disszociatív rendellenességek kezelésére.
