Az elszigetelt alvásparalízis (ugyanúgy, mint a narkolepszia, nem társul alvászavarhoz) az emberek legalább 40%-ánál fordul elő, minimum egyszer. Ennek az epizódnak rosszabbodásai kevésbé gyakoriak, és REM-alvás zavaroknak minősülnek. Úgymint a rémálmok, az elszigetelt alvásparalízis megzavarhatja a természetes alvási ciklust, és ezért kezelést igényel.
Az Innsbrucki Orvostudományi Egyetem Neurológiai Tanszékéről Ambra Stefani és Birgit Högl osztrák tudósok, egy 2020 novemberében megjelent cikkükben tárgyalják az alvásparalízis kezelésére alkalmazott módszereket. Korábbi tudományos vizsgálatok alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a krónikus alváshiány, a zavart cirkadián ritmusok (biológiai órák), és a modern életmódhoz kapcsolódó alvási minták váltják ki a stresszt, amelyek hozzájárulnak az alvásparalízishez. Ezen tényezők megváltoztatása a sikeres kezelés kulcsa.
A tudósok megjegyzik, hogy az alvásparalízis gyakrabban fordul elő akkor, amikor az alvó a hátán fekszik. Így a pácienseknek tanácsolható az alvási helyzet megváltoztatása. Az alvásparalízis előfordulását súlyosbító másik tényező a jet lag (több időzónát átlépő repülőút), amely után ajánlott egy minőségi pihenést tartani.
Mivel az ilyen epizódok spontán, vagy érzékszervi ingerek hatására megszűnnek, például amikor valaki megérint egy személyt, vagy felriasztja, a betegek partnereinek azt is tanácsolják, hogy érintsék meg az illetőt, ha gyors légzést vagy az alvásparalízis egyéb jeleit hallják. Különösen súlyos esetekben a betegek kognitív-viselkedési terápiája javallott (elérni, hogy az egyén, saját viselkedése és annak következményei fölötti uralomra tegyen szert).
Néhányan Önök közül már tapasztaltak alvásparalízist. Stressz vagy alváshiány okozta? Ossza meg tapasztalatait a megjegyzésekben.
A tanulmányt 2020 novemberében tették közzé a Neurotherapeutics folyóiratban.
