„Az emberek félve néznek rám, amikor elmondom nekik azt, amit álmaimban látok. Néha a tekintetük jobban megrémít, mint azok a lények, amelyek a hallucinációimban vannak,”- Cornelia Schoenmann, narkolepsziás beteg, független művész osztja meg tapasztalatait a tudatos álmairól. A tudatos álmok segítettek neki legyőzni a félelmetes hallucinációktól való félelmét azáltal, hogy megtanulta őket uralni.
Cornelia először tinédzserként érezte úgy, hogy ő más, mint a többiek, de hivatalosan ezt csak 25 éves korában diagnosztizálták. Az iskolában el tudott aludni akár egy vizsga kellős közepén is. Hogy ébren tartsa magát, addig kellett vakarnia a bőrét, amíg az nem vérzett. Az 1990-es évek végén, kevés információ állt rendelkezésre a narkolepszia olyan tüneteiről, amely jellemző volt ezen súlyos alvászavarra, és amibe beleillett a hirtelen rátörő alvás. A narkolepszia hamis diagnózisának skálája a mentális zavaroktól kezdve a kábítószer-függőségig terjedt.
Cornelia belebotlott egy álmatlanságról szóló cikkbe, amely véletlenül beszélt a narkolepsziáról, és azonnal felismerte a saját tüneteit. Attól a pillanattól kezdve, hogy a diagnózis megerősítést nyert, tudatosodott benne, hogy a komplex vizuális hallucinációk, az alvási paralízis és a tudatos álmodás örökös társai lesznek. Nem értette, miképpen kell irányítania az állapotát, ezért a tudatos álmok irányába fordult. Fotózni is elkezdett (láthatjuk a szerző fotóját a cikkben), hogy megtanulja megtapasztalni állapotát anélkül, hogy azt betegségként érzékelné.
Corneliának a hallucinációiban gyakran vannak fájdalmai. Részletesen leírja, hogy miképpen éli meg rohama kezdetének pillanatában, a körülötte lévő változást. Elmondása szerint, egy saját maga által, tudatos álmában létrehozott figura – egy fekete sas volt, amely megtanította őt repülni – segített neki megbirkóznia az állandó pánikérzéssel. „A tudatos álmodás egy olyan technika, amely lehetővé teszi számomra, hogy visszanyerjem a rémálmaim feletti irányítást, és ennek eredményeként új formákkal kísérletezhessek.” A narkolepsziás számára, ez is egy módja annak, hogy két elmosódott határú világot kapcsoljon össze – azaz a zavarosan érzékelt valóságot és az álmok változékony világát.
A tanulmány 2020 decemberében jelent meg a Sociology & Technoscience folyóiratban.
