A testen kívüli élmény során az emberek úgy érzik, hogy elhagyják a saját fizikai testüket, és gyakran látják, hogy lebegnek fölötte. Néha azonban az élményt megtapasztaló saját testét – vagy „doppelgängerjét” – látja közvetlenül maga előtt állva, akár egy tükörben, és nem érzi a fizikai testüktől való elszakadást. Tekinthető-e ez testen túli élménynek, és miképpen kapcsolódnak ezek a jelenségek egymáshoz? Ezzel a kérdéssel a NeuroImage klinikai folyóirat legújabb cikkében foglalkoznak Eva Blondiaux, Lukas Heydrich és Olaf Blanke kutatók.
Ezen illuzórikus vizuális élmények során a személy egy második testet lát, amelyet sajátnak érzékel. Az autoszkópos jelenségek közé tartozik a testen kívüli élmény (TKÉ), az autoszkópos hallucináció és a heautoszkópia (HAS). Mindhárom hatás a vizuális test megkettőzésén alapul.
Az autoszkópos hallucináció (AH) során az alany látja hasonmását, és ugyanakkor érzi magát fizikai testében. A heautoszkópia (HAS) során az alany tudata vált a testek között, így nem tudják biztosan megmondani, hogy melyik testben vannak éppen. És végül egy testen kívüli élmény (TKÉ) során a tudat teljesen átkerül a hasonmás testébe, akinek a szemén keresztül kívülről látjuk saját testünket. Továbbá, ha az AH esetében az alany rájön, hogy tapasztalatai hallucinációk, az utóbbi két esetben a helyzetet valóságnak érzékeli.
Annak érdekében, hogy megértsék, hogyan kapcsolódnak és hogyan különböznek ezek a jelenségek, a tudósok összehasonlították 26 neurológiai betegnél az agyi elváltozások hálózatait, akik beszámoltak ezekről a jelenségekről, és azonosították a minták hasonlóságait és eltéréseit. A korábbi tanulmányokhoz hasonlóan mindhárom jelenségben a temporoparietális csomópont amely felelős az térbeli önrendelkezésünkért – játszik központi szerepet – az autoszkópiát okozó elváltozások 90%-a érinti ezt a régiót. Viszont az autoszkópia minden formája további specifikus agyi hálózatokkal volt társulva.
Az AH-t a precuneus kétoldalú aktivitása okozza, amely a saját arc érzékelésével függ össze. Ez az oka annak, hogy a betegek gyakran számolnak be arról, hogy a hallucinációik során olyan tisztán látják a saját arcukat, mintha tükörbe néznék. Viszont a heatautoszkópiának kifejezetten motoros, és nyelvi vonatkozásai vannak. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy ebben az esetben az érintett agyrészek felelősek a belső beszédért, ami összhangban áll azzal a ténnyel, hogy a személy „átkapcsolja” a tudatot a testek között. Az TKÉ-nek vannak olyan vestibularis és térbeli komponensei, amelyek az agyhálózat hatása alatt történő disszociációhoz kapcsolódnak, és amelyek a kétoldali angus gyrusból származnak.
Valójában a testen kívüli tapasztalatok az autoszkópia jelenség legerősebb formái, amelyek magukba foglalják a fizikai testtől való teljes szeparációt. Sőt mi több, mindhárom jelenség összefügg, ami arra utal, hogy aki e jelenségek bármelyikét is megtapasztalta, nagyobb eséllyel tapasztalhatja meg másikakat is.
Ön látta már a hasonmását – „doppelgangerét”?
A cikk 2021 márciusában jelent meg a NeuroImage: Clinical folyóiratban.
