A belgiumi Liege-i Egyetem tudósai Helena Cassol vezetésével arra a megállapításra jutottak, hogy a halálközeli élmények (HKÉ) emlékeit gyakran „valóságosabbként” mutatják be az érintettek, mint más valós, vagy képzelt események átéléseit.
A felmérésben huszonöt olyan meghívott vett részt, és töltötte ki a kérdőíveket, akik halálközeli tapasztalatokat szereztek, az életüket fenyegető közvetlen veszélyek következtében. Az HKE-vel kapcsolatos válaszaikat a memória jellemzőinek elemzésére, és az eseményközpontúsági pontszámok értékelésére használták, az önéletrajzi emlékek pedig referencia kontrollként szolgáltak.
Összehasonlításképpen, a tudósok arra is kérték a válaszadókat, hogy értékeljék az emlékeiket arra vonatkozóan, amikor egy-egy megdöbbentő nyilvános eseményről értesültek – például a szeptember 11-i támadásokról, Diana hercegnő haláláról és hasonlókról. Ezek a zsargonban „villanófényes” néven ismert emlékek szintén rendkívül élénk és emocionális események.
Megállapították, hogy a halálközeli élmények emlékei sokkal részletesebb és epizodikusabb információkat tartalmaztak, mint akár az önéletrajzi emlékek, vagy a villanófényes emlékek. Ráadásul az ilyen emlékek, a legfontosabb eseményekként vésődtek be a válaszadó későbbi életébe. A tudósok szerint ez, az ilyen emlékek egyediségének köszönhető, mert azokat felejthetetlen szenzoros tapasztalat generálja.
Az Ön véleménye szerint milyen emlékei a legélénkebbek és legreálisabbak?
A tanulmány 2020 májusában jelent meg a Frontiers in Psychology magazinban.
