Miképpen változik az időérzékelésünk a testen kívüli élmények során? A francia Clermont-Auvergne Egyetem tudósai egy lenyűgöző kísérletet végeztek, amelyben manöken kezek segítségével teremtették meg a test illúzióját.
A virtuális valóság szemüvegén keresztül a résztvevők egy szimulátort láttak a saját kezük helyett. Meg kellett figyelniük és érezniük kellett egy mesterséges és egy igazi kéz érintését két különböző időközönként: szinkron és aszinkron. Ezután meg kellett becsülniük ezeknek az időintervallumoknak a hosszát.
Mint tudjuk, szubjektíven érzékeljük az időt, a belső óránktól függően, amelyet a test fiziológiai állapota, a hőmérséklet, az érzelmek, a mozgás és egyéb tényezők befolyásolnak. Az öntudat kulcsfontosságú szerepet játszik az idő értékelésében, mivel az idő érzékelése a testünkhöz kötődik, amelyet „én”-ként érzékelünk.
A testen kívüli élmények során a testtel való kapcsolat megszakad, és ennek megfelelően az idő érzékelése is megváltozik. Így a résztvevők a szinkron tapintható érintkezéssel a virtuális kezet testük kibővítéseként érezték, megtapasztalva így a testen kívüli élmény illúzióját. Ebben a pillanatban észlelték az idő lassulását vagy megnyúlását. A fázis gyakorlók beszámoltak a testen kívüli tapasztalatokról és az időmegnyúlásról érzékeléséről is. Lehet, hogy az ilyen jellegű kísérletek teszik lehetővé a tudatos álmok, a testen kívüli tapasztalatok, és az alvási bénulás tanulmányozásának új megközelítését?
A tanulmány a PeerJ magazinban jelent meg 2020 márciusában.
