Úgy tartják, hogy az alvási bénulás rendkívül ritka idős korban. A legtöbb tanulmány ezt a jelenséget a fiatalabb korosztálynak tulajdonítja, különösen az egyetemistáknak és a tizenéveseknek. Az idősebb korcsoportoknál azonban nagyon kevés kutatás folyik, ami teret enged a kérdésnek, hogy ez egyszerűen előítélet-e.
Egy 1999-ben készült, mentális rendellenességek gyakoriságát vizsgáló tanulmány, 70 éves és annál idősebb kínai embereknél talált bizonyítékot e hipotézis megcáfolására. A tanulmány fő témájával kapcsolatos kérdések mellett a résztvevőket arról is kérdezték, hogy tapasztaltak-e valaha is alvási bénulási jelenségeket. Kiderült, hogy a 158 válaszadó közel 18%-a ismeri ezt a jelenséget. A jelenség gyakorisági görbéje két különböző időszakban mutatott csúcsokat: serdülőkorban és 60 éves kor után. Több mint egyharmada a résztvevőknek arról számolt be, hogy az alvás paralízist életük későbbi szakaszában kezdték megtapasztalni.
Érdekesség, hogy ezidáig az időskori alvásbénulás történetei ritkán kerültek tudományos publikációkba. Erre volt példa egy 76 éves indiai férfi esete, amit kezelőorvosa a Journal of Geriatric Mental Health című szaklapban írt le. Az orvos szerint a férfi ismétlődő alvásparalízisről számolt be, amely során földönkívüliek általi elrablás hallucinációit tapasztalta, és nem tudott mozogni. Ezek az epizódok az elmúlt 2 évben gyötörték. Annak ellenére, hogy 15–20 perc után mindig megálltak, a beteg annyira félt, hogy minden ilyen roham után sírni kezdett.
Ebben az esetben az alvásparalízist valószínűleg az idősebb emberek által gyakran tapasztalt alvászavarok okozták. Egyébként a férfi mentális és fizikai állapotát jónak minősítették. Az orvos szerint a pszichiátereknek különösen óvatosnak kell lenniük az idősebb betegek alvásparalízisének vizsgálatakor, mivel ezekről a jelenségekről ritkán esik szó, és nagy a kockázata annak, hogy a tüneteket az életkorral összefüggő mentális változásoknak tulajdonítják.
A cikk a Journal of Geriatric Mental Health 2020 júniusi számában jelent meg.
