A REM angol rövidítés (Rapid Eye Movement), jelentése „gyors szemmozgás”. Ezt a fizikai jellemzőt tekintjük döntőnek a REM alvási fázis kezdetének meghatározásakor; a kifejezés azonban egyszerre több jelenséget is leír: az agy állapotát, a viselkedés státuszát és az alvás állapotát. A gyors szemmozgás mellett izombénulás, az agykéreg aktivitása és egyéb neurológiai folyamatok jellemzik. Ez ebben a fázisban van legnagyobb valószínűsége a tudatos álmoknak.
2020-ban az Iowai Egyetemről egy nemzetközi kutatócsoport, Mark S. Blumberg vezetésével tett közzé egy cikket, amely összefoglalja a jelenség több mint 60 éves kutatásai anyagát. A REM alvást 1953-ban, Eugene Aserinsky és Nathaniel Kleitman amerikai tudósok fedezték fel. Elsőként figyelték meg egy felnőtt alvása során az idegaktivitás felgyorsulását és a gyors szemmozgást, míg korábban az alvási állapotot teljesen passzívnak tartották.
Napjainkban három módszert alkalmaznak a REM alvás meghatározására a laboratóriumban: az elektromiogramot (EMG), amely az izomatóniát (ideiglenes izombénulást) mutatja, az elektrooculogramot (EOG) amely a szemmozgást méri, és az elektroencefalogramot (EEG), amely rögzíti az agykéreg aktivitását. Tágabb értelemben például egyes emlős- vagy madárfajokra vonatkozó REM-alvás meghatározásakor a tudósok figyelembe veszik a REM alvás fő funkcióit is – a hőszabályozás felfüggesztését és az energia fizikai visszanyerés céljából történő újraelosztását.
Viszont a REM-alvás több évtizedes tanulmányozása során a tudósok több kérdést halmoztak fel, mint választ. Például néhány ember alvás közben nem tapasztal izomparalízist. A madarak állva alszanak, és eközben fenntartják az izomtónusukat. Más fajoknál egyáltalán nincs szemmozgás vagy egyéb erre utaló jelek. A magzat szinte az egész napot a REM alvási fázisban tölti; születés után körülbelül 8 órányi REM-alvást kapunk naponta, de felnőtteknél ez a szakasz éjjel csak két óráig tart. Éppen ezért véli sok alváskutató úgy, hogy a gyermekek több tudatos álmot látnak. Lehetséges, hogy a REM alvással kapcsolatos fő felfedezéseink még előttünk állnak?
A cikket a Current Biology című magazinban tették közzé 2020 januárjában.
