A halálközeli tapasztalatok értékelésének első skáláját – az úgynevezett „Greyson-skálát” – 1983-ban dolgozták ki. Ezt a skálát mind a mai napig alkalmazták a halálközeli élmények pszichometriai tulajdonságainak felmérésére annak érdekében, hogy megkülönböztessék azokat a megváltozott tudatállapotoktól, úgymint például a narkotikus hallucinációktól.
A legfrissebb kutatási információk alapján, 2020 novemberében a Charlotte Martial által vezetett belga tudósok új skálát javasoltak. E változtatások célja egy közös szabvány bevezetése a Halál Közeli Élmények (HKÉ) értékelésében a tudományos közösségekben.
Martial és mtsai. a következő 7 pontba sorolták be azokat az élményeket, amelyek megkülönböztetik a halálközeli élményeket a többi hasonlótól: a test elhagyásának érzése; erős fény jelenléte; a földi világ elhagyásának vagy egy új dimenzióba lépésének érzése; érzés, hogy túlléptél azon a ponton, ahonnan nincs visszatérés; döntés, hogy visszatér ebből a megtapasztalásból; meggyőződés arról, hogy meghalt; „kapun” vagy alagúton való haladás.
Az új skála összesen 20 tételt tartalmaz, amelyeket egy 403 emberből álló mintára alkalmaztak, akik életveszélyes helyzetben, halálközeli élményt tapasztaltak meg. Érdekes, hogy a testen kívüli élményeket a régi Grayson-skála szerint kötelező elemnek tekintették, ám mind ez idáig mégsem említettek semmit sem az alagúton, vagy a „kapun” való áthaladásról.
Ön mit gondol? Ha a halálközeli tapasztalatok egyfajta fázisállapotot jelentenek, érdemes-e elvben odafigyelni az ott tapasztalt elemekre?
A tanulmány 2020 novemberében jelent meg a Consciousness and Cognition (Tudatosság és Megismerés) című folyóiratban.
