Az alvás paralízist elég gyakran rettenetes hallucinációk kísérik, amelyek természete még nem teljesen ismert. Leggyakrabban miért is látnak az emberek arctalan árnyékokat, tekintet nélkül azokra a kulturális mítoszokra, amelyek erősen befolyásolják az effajta hallucinációkat? Ezek közül a leggyakoribbak a szellemek vagy a titokzatos jelenések, mert a hallucinációk ritkán vizuálisak, és amikor azok, akkor pedig nehéz megkülönböztetni őket.
Természetesen vannak teljes értékű vizuális hallucinációk, amikor a személy a démonokat vagy a boszorkányokat részletesen le tudja írni. Ezek azonban legtöbbször ugyanazok az árnyékszerű karakterek, amelyek kapcsolatba kerülnek a mitikus lényekkel. Talán leginkább attól félünk, amit nem látunk. Végtére is sok horrorfilm épp ezen a hatáson alapszik.
A legsúlyosabb félelmet akkor tapasztaljuk meg, amikor belenézünk a sötétségbe, és elképzeléseinkben a legrosszabbat jelenítjük meg. Baland Jalal, a Cambridge-i Egyetem munkatársa az „Orvosi hipotézisek” című folyóiratban nemrég megjelent cikkében erre a kérdésre válaszolva érdekes jobb agyféltekés hipotézissel állt elő. A kutató azt sugallja, hogy ez a fő oka az ilyen hallucinációnak. Valójában, a jobb agyfélteke felelős a non-verbális információfeldolgozásért. Gyakran halljuk, hogy a bal agyfélteke felelős a logikus gondolkodásért, míg a jól fejlett jobb agyféltekével rendelkező emberek ötletesebbek, intuitívabbak és kreatívabbak.
A jobb és a bal agyféltekében végzett információfeldolgozás különböző számítási stílusainak összehasonlításával, Jalal arra a következtetésre jutott, hogy a jobb agyfélteke felelős az alvási bénulással járó hallucinációkért, valamint a testen kívüli élményekért. Sőt, az alvási bénulás során bekövetkező kísérteties hallucinációk (szellemek és arctalan árnyékok) nem egyszerűen a jobb félteke aktív központjaiból származnak. Ezeket az a tény okozza, hogy az alvás REM szakaszában vizuális rendszerünk csökkentett kapacitással, illetve egyfajta energiatakarékos módban működik.
Egyszerűen fogalmazva, a vizuális információfeldolgozás terhelése minimalizálódik, ami az információk felületes olvasását és az ismeretlenek finomítását eredményezi az aktív agyi funkciók – úgynevezett felületi interpoláció – felhasználásával, amelyet képzeletünk fokoz. Ezért tűnnek számunkra a sötét alakok egyenesen a horrorfilmekben élő figuráknak, de a legtöbb esetben elmosódottnak és arctalannak látjuk őket. Ha a tudós hipotézise helyes, akkor a jobb agyféltekén sérült betegek kevésbé hajlamosak horrort tapasztalni, az alvás paralízis rohama alatt, vagy az említett rohamok átmenetileg kikapcsolhatók transzkranialis stimulációval.
Várjuk azokat a kísérleteket, amelyek igazolják ezt a hipotézist.
A cikket 2021 januárjában tették közzé az Medical Hypotheses folyóiratban.
